Ingo Swann, a távérzékelés atyja
Ingo Douglas Swann, a távérzékelés atyja. 1933. szeptember 17-én született az amerikai Colorado-állambeli Telluride városában, majd 2013. január 31-én, 79 éves korában New Yorkban hunyt el. Nemzetközileg ismert volt az emberi elme és test kivételes képességeinek szószólójaként és kutatójaként, valamint vezető szerepet játszott a finom emberi érzékelés hatókörének vizsgálatát és hasznosítását célzó kormányzati és tudományos projektekben.
Életműve messze kiemelkedik a XX. század második felének parapszichológiai kutatói közül. Swann születésétől fogva pszichikus adottságokkal rendelkezett, melyeket anyai ágon örökölt: nagyanyja is hasonló képességekkel bírt. Kétéves korában, egy mandulaműtét során élte át első testen kívüli élményét, ami számos további – később spontán távérzékelési – tapasztalat alapját képezte, megalapozva későbbi munkásságát.
Tanulmányait biológia és művészetek területén végezte. Fiatalon három évet szolgált a koreai háborúban, majd leszerelése után New Yorkba költözött, hogy művészi pályáját folytassa. Itt az UNESCO alkalmazottjaként dolgozott. Amikor állása megszűnt, anyagi okokból pszichikus laboratóriumi kísérletekben kezdett részt venni, ahol napidíjat kapott tevékenységéért.
A parapszichológiai kutatások az 1970-es években érték el csúcspontjukat – Swann is ekkor kapcsolódott be aktívan. Előbb pszichokinézis-, majd testen kívüli észlelési kísérletekben vett részt. Ezek sikerét követően, 1971-ben javasolta egy új kutatási protokoll kidolgozását, amely lehetővé tette, hogy a megfigyelő a céltól teljesen elzárt állapotban, bármilyen távolságból és előzetes információ nélkül érzékelhessen. Ezt a módszert ő nevezte el „remote viewing”-nak, azaz távérzékelésnek, ezzel pedig megalkotta a későbbi távérzékelési technikák alapját.
Miután az utolsó, Csillagkapu (Stargate) néven ismert titkos amerikai kormányzati programban részt vett, Swann – akit a távérzékelés atyjaként emlegettek a programban használt, a Controlled Remote Viewing (CRV) nevű technika kidolgozásáért – visszatért New York East Village-i otthonába. A következő két évtizedben számos és változatos indíttatású vendéget látott vendégül otthonában, köztük látnok művészeket, sci-fi ikonokat, politikusokat, kormánytisztviselőket, hírességeket, UFO-rajongókat és -kutatókat, összeesküvés-elmélet hívőket, sámánokat, asztrológusokat, New Age hívőket, és persze barátait is. Mindannyian azért jöttek, hogy találkozzanak azzal az emberrel, akinek az elméjéről azt beszélték, hogy erősebb, mint egy atombomba. Swann rendkívüli, titokzatos karriert futott be, munkásságának nagy része ma is titkos. Több száz könyvben és cikkben hivatkoztak rá, és további tucatnyi máshoz írt bevezetőt. Hozzájárulása alapvető fontosságú az emberi tudat tanulmányozása terén, de egyben titokzatos alak is volt, akit gyakran nehéz volt kategorizálni. Ahogy maga Ingo egyszer mondta, amikor az életéről és annak számos rejtélyéről kérdezték: „Ahogy Salvador Dalí mondaná, ez egy elvadult élet.”
1972 és 1979 között pszichikus detektívként dolgozott, mintegy huszonöt esetben segítve a rendőrségi nyomozásokat. Erről elmondta: azért hagyta abba ezt a tevékenységet, mert a bürokratikus akadályok gyakran meggátolták, hogy eredményei gyorsan és hatékonyan hasznosuljanak.
Leghosszabb kutatási együttműködése dr. Harold E. Puthoff révén a Stanford Research Institute-hoz (SRI) kötődött (1972–1988). E kutatásokat az amerikai hírszerzés és több katonai hivatal is támogatta. Az SRI keretein belül Swann számos, máig egyedülálló kísérletet hajtott végre a távérzékelés területén.
1973-ban egy, az SRI számára végzett pszichikus kísérlet során Swann alanya lett annak a kutatásnak, amely azt célozta, hogy feltárja, milyen messzire juthat el az emberi távérzékelési képesség, vagyis az a módszer, hogy távolról érzékeljen és meghatározzon dolgokat a normál érzékszervek használata nélkül.
A kísérlet szokatlan témája – egy távoli bolygó, ez esetben a Jupiter távérzékelése – nagyon különbözött az akkoriban elterjedt egyszerűbb pszichikai tesztektől, mint például a Zehner-kártyákkal végzett kísérletek. Ez az új, merész téma mind a tudósokat, mind a parapszichológusokat kellemetlenül érintette, mivel megkérdőjelezte a lehetséges dolgokról alkotott elfogadott elképzeléseket. A kísérlet során Swann rendkívüli dolgokról számolt be, látta, hogyan ragyog a bolygó vakító fénnyel. Kivetített tudata, „lelki szemei” segítségével minden irányából szemlélhette a távoli helyszínt, amelyről így számot be:
„Ezek a látomások először bennem keletkeznek, aztán kívül. Sárga árnyalatú az űr, és látszólag sötét objektumok látszanak rajta keresztül. Lehetnek ezek más, kontrasztos színű vagy sűrűségű holdak? Az a benyomásom, hogy 17 ilyen hold van, amelyek közül néhányat a földi tudósok még nem fedeztek fel, sokkal közelebb a Jupiterhez, és az az érzésem is támad, hogy némelyiket a belső térben zajló meggyőző vulkáni tevékenység hozta és hozza létre…”
Swann a Jupiter körül is „látott” gyűrűket, de azt mondta, hogy azok nem voltak annyira feltűnőek, mint a Szaturnuszé.
A tudósok később megerősítették az általa érzékelt információk további meglepő részleteit. Ilyenek voltak például a bolygót körülvevő hidrogéngáz réteg, az erős viharok és tornádószerű ciklonok, az infravörös tartományban észlelt nagyon magas hőmérséklet, a szokatlan hőmérsékleti rétegek, a felhők színe és alakja, a narancssárga szín, a víz vagy jégkristályok jelenléte a levegőben, sőt még egy gyűrű is a Jupiter légkörében.
Ezen dolgok közül sokat tudományos kutatások megerősítettek az 1970-es évek eleje és vége között, néhányat már 1973-ban, másokat pedig később, csak 1979-ben. A tudósok kezdetben nem hitték, hogy gyűrű van a Jupiter légkörében, amíg azt 1979-ben hivatalosan fel nem fedezték, amikor a Voyager űrszonda megerősítette a Jupiter gyűrűrendszerének létezését. Bővebben a Jupiter-szonda kísérletekről >>
Swann 1989-ig dolgozott a hírszerzés pszichikus programjaiban, majd visszavonult a kormányzati munkától és a nyilvános szereplésektől. Később is aktív maradt: kutatásokat végzett többdimenziós mentális képek, érzékelés és agyhullámok témakörében.
A visszavonulást közel húsz évnyi termékeny alkotói korszak követte. Számos tanulmányt, cikket, tizenegy könyvet és sok egyedülálló festményt alkotott. Képein jól felismerhetők a parapszichológia és a művészet közötti határterületek sajátos motívumai. Legismertebb művei közül több a Smithsonian Air and Space Museum gyűjteményében látható.
Népszerű és kedvelt előadó volt, de ritkán vállalt nyilvános fellépést. 1998-ban jelent meg híres könyve, a Penetration – The Question of Extraterrestrial and Human Telepathy („Behatolás – A földönkívüli és emberi telepátia kérdése”, magyar fordítás Barta Z.), amelyben a ’70-es évek földönkívüli telepátiás kísérleteit dolgozta fel dokumentumregény formájában.
Swann életében többször is megküzdött a halállal: legyőzte a szájrákot, majd 2003-ban, egy jeges New York-i utcán történt súlyos baleset után hosszasan lábadozott. Bár egészsége törékennyé vált, mégis aktív maradt – előadásokon, beszélgetéseken és az IRVA (Nemzetközi Távérzékelési Szövetség) konferenciáin is részt vett.
Utolsó éveiben, bár testi ereje megfogyatkozott, derűje és szellemi frissessége töretlen maradt. Halála előtt egy saját művészeti albumon dolgozott, amely válogatást nyújtott volna festményeiből. Munkáinak többsége az American Visionary Art Museumban látható (Baltimore, MD).
Önmagáról mondta egyszer:
A számos feltett kérdés között szerepel az is, hogy hogyan alakultak ki bennem a „pszichikus” képességek. (…) Miközben megpróbálok választ adni arra a kérdésre, hogyan lehetséges az, hogy én a megszokottól eltérő paranormális képességekkel rendelkezem, talán a legjobb, ha ezt mondom: az életről alkotott képemben valahol megtaláltam a merészséget, hogy ellentmondjak sok mindennek, amit az emberek igaznak tartanak magukról. Sok önmagunkról alkotott elképzelésünk nem igaz. Sokkal több vagyunk, mint az összes létező fogalom együttvéve.
Swann fantasztikus előadó volt. Ki hinné, hogy az alábbi felvételen a 74. életévébe lépő életművész, aki ezen a felvételen is brillírozik, lassan 30 éve történelmet írt: megalkotta a nem születetten parafenoménok számára is a tanulható távérzékelést, elsőként egy rövid, 5 lépésből álló protokollal. A videót szinkronizálni bűn volna, érdemes angolul élvezni humorát. „I’m going to talk about the future!” – Íme Ingo Swann a 2006-os International Remote Viewing Association Conference nyitóelőadásán: Human Super Sensitivities and the Future: Part 1
Az emlékezés örök.
Ingo Douglas Swann
1933. szeptember 17. – 2013. január 31.
