Mi köze egy francia vegyészmérnöknek a távérzékeléshez?
How is a French chemical engineer connected to remote viewing? This post is about René Warcollier, often referred to as “the father of remote viewing.”
René Warcollier – francia vegyészmérnök, író, parapszichológus. 1881. április 8-án született Ormonville-la-Rouge-ban, 1962. május 23-án hunyt el Párizsban. A Metafizikai Intézet alapítója és elnöke volt, szerkesztőként elméleti és gyakorlati kísérletekről számolt be az Intézet saját lapjában. 1903-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát, ezután drágakövek szintetikus előállítására irányuló szabadalmakat jegyeztetett be, és speciális képernyőket fejlesztett ki filmvetítéshez. Ő találta fel a szuperluminális képernyőt, a mai mozivászon előfutárát. A későbbiekben a francia Metafizikai Intézet lapját, a Revue Métapsychique-t szerkesztette és írta. Ő volt a társaság első elnöke is, 1951-től egészen 1962-ben bekövetkezett haláláig.
A Metafizikai Intézet (ma: Nemzetközi Metafizikai Intézet) honlapja itt olvasható. Jelmondatuk: A paranormálist nem hisszük, hanem tanulmányozzuk (Le „paranormal”, nous n’y croyons pas. Nous l’étudions).
Pályafutása nagy részét a telepátia rajzok átvitelén keresztüli kísérleti tanulmányozásának szentelte. Kísérleteihez ugyanazt a szigorúságot, analitikus intelligenciát és kitartást alkalmazta, mint a vegyészmérnöki munkásságában, különös tekintettel a rajzok telepatikus átvitelében szerepet játszó mögöttes kognitív folyamatokra. Számos publikált könyve és cikke jelentős hozzájárulásnak számítanak a telepátia mögött meghúzódó komplex pszichológiai folyamatok megértéséhez.
Warcollier – anélkül, hogy tudomása lett volna róla – a távérzékelés tudományos protokolljának kidolgozásában szerzett jelentős érdemeket. Kutatóként a parapszichológia, főként a telepatikus kommunikáció vizsgálatának részeként úgynevezett „vak” kísérleteket kezdeményezett, amelyben egy vagy több alany (induktor) tanulmányoz egy kiválasztott képet, ezt követően egy vagy több vevő személy (percipiens) igyekezett a képet anélkül reprodukálni, hogy a szemükkel látták volna, csupán telepatikus információkra hagyatkoztak.
1922-től több munkája is irányult a nagy távolságban elhelyezkedő adó és vevő alanyok közti információcsere tanulmányozására. Ennek keretében mind Franciaországon belül, mind Franciaország és New York, illetve Franciaország és Nagy-Britannia közti viszonylatban is kísérletezett. A kutatásban Charles Richet és Gardner Murphy voltak a munkatársai.
Warcollier kísérletei során úgynevezett „torzulásokat” figyelt meg a telepatikus úton átvitt információkban, amelyet a pszivel való érzékelés során használandó ajánlások kialakítására és finomítására használt fel (lásd: remote viewing protokollok, ARV, CRV, stb). Ma ezek felhasználásával lehetséges pontos eredményeket elérni az egyes – köztük a fent zárójelben jelzett – módszerek használatakor.
A telepatikus úton átvitt képek, információk torzulásának kiküszöbölésére olyan észrevételt és ajánlást tett (amely szintén a mai távérzékelés egyik alapköve), hogy a telepátia alkalmazását megkönnyíti, ha az induktor és a percipiens nem ismerik egymást. Javasolta továbbá, hogy a telepatikus érzékelés során a percipiens fél alkalmazzon (ön)hipnózist vagy a relaxácó (meditáció) egyik formáját, hogy a telepatikusan érkező jelekre koncentrálhassa és stabilizálhassa a figyelmét.
Példa az adó és a vevő közötti mentális információk torzulására Warcollier könyvében. A kép felső részén az induktor által telepatikusan közvetített kép, alul a percipiens által érzékelt információ.
Több más kísérletet is végzett Warcollier, amely a pszichikus működés megismeréséhez szükséges volt, viszont esetenként ellentmondott például akár a távérzékelés „félvak” szabályának, vagy akár a később éppen általa megfogalmazott „teljesen vak” metódusnak. Ezek lényege, hogy csakis az induktor ismerje az átvinni kívánt célt, képet, információt, illetve az induktor és a percipiens (fentebb említve) egyáltalán ne ismerje egymást a telepatikus átvitel folyamán.
Warcollier úgy jellemezte telepátia-elméletét, mint „az induktor és a percipiens párosa egy többrendű mezőben” (lásd: közös tudatmező). A pszí alapjain működő kommunikációs modellje meghatározza az induktor (küldő) és a percipiens (fogadó) fogalmát. Ennek, és eredményeinek megfelelően Warcollier több javaslatát parapszichológusok is felhasználták (és mai is felhasználják) saját pszi-modelljük értelmezésének magyarázata során. Különösen jelentős volt az értelmezése a később Charles Honorton módszerében felhasznált, úgynevezett „zajcsökkentő” modellnek (mentális információk hibáinak kiküszöbölése), ami aztán szerepet kapott a Ganzfeld-féle módszerben is.
Warcollier parapszichológiai tevékenységének jelentősége elsősorban abból áll, hogy megfogalmazta a telepatikus kommunikáció folyamatának lényegi alapjait (amelyek a mai napig is használatosak). Kulcsfontosságú megfigyeléseit és eredményeit több parapszichológus, kutató használta fel és erősítette meg, köztük az 1970-es évek elején Hal Puthoff és Russell Targ által a Stanford Research Institute falai között végzett telepátia-kísérletek, amelyek később alapot szolgáltattak a távérzékelés különféle protokolljainak kialakításához.
Warcollier egyik könyve, amelyet a következő, rangos nevekből álló szerkesztőgárda kiegészítéseivel állítottak össze:
Rene Warcollier, Russell Targ (Introduction), Jane Kartra PhD (Introduction), Ingo Swann (Preface):
Mind to Mind >>
(~Elmétől elméig, még nem jelent meg magyar nyelven)
Fülszöveg: A telepátia magában foglalja az érzelmek, gondolatok, mentális képek, érzések vagy szavak közlését egyik személytől a másikig az érzékszervek segítsége nélkül… A huszadik század elején egy Rene Warcollier nevű vegyészmérnök kísérletsorozatot dolgozott ki és alkalmazott a telepatikus kommunikáció terén. A résztvevők különböző távolságokból és kizárólag az elme erejét használva próbáltak rajzokat továbbítani az alanyoknak, akik papírra rögzítették benyomásaikat. Az Elmétől elméig című művében Warcollier részletesen leírja ezeket a kísérleteket, beleértve a továbbított rajzok és rögzített benyomások nagy részét is. Kutatása meglepő párhuzamokat tárt fel az érzékszerven kívüli kommunikáció alapelvei és a modern pszichológia alapelvei között.
„If you want to refer to the ‘father of remote viewing,’ you would have to go back half a century to the French parapsychologist, René Warcollier.”
„Ha a távérzékelés atyjára akarunk hivatkozni, fél évszázadot kellene visszamennünk az időben a francia parapszichológushoz, René Warcollierhez.”
Joseph McMoneagle, nyugalmazott katonatiszt, egykori távérzékelő
ISBN: 1-5717-4311-1. Softcover.
Hampton Roads Publishing Company, Inc.
Classics in Consciousness
Russell Targ Editions
Preface by Ingo Swann