A távérzékelés (remote viewing) alapjai
Hogyan működik a távérzékelés, és valójában ki képes rá? Hogyan lesz valakiből távérzékelő? Mit kell tennem, hogy kipróbáljam magam a távérzékelésben?
Hogyan bizonyosodhatok meg arról, hogy helyesen érzékeltem-e a célt? Hogyan… hogyan… hogyan…?
A távérzékelés mentális érzékelési folyamat, amelynek során az ember bármiféle előzetes tudomás nélkül – lehetőleg – részletesen megállapítja egy tetszőleges cél jellemző információit. A vizsgálandó célt úgy kell megnevezni, hogy az a távérzékelő számára ne utaljon magára a célra. Egyszerű lenne a távérzékelő dolga, ha ezt a feladatot kapná: „Írd le a hortobágyi Kilenclyukú híd információit!” A legtöbb ember azonnal tudja, hogy miről van szó, egy-két mondatban le tudja írni, el tudja mondani, hogy mi ez a cél, hol van, hogy néz ki, akár még le is tudja rajzolni, hiszen ha máshogyan nem is, de képen biztosan látta már ezt az építményt. Ehhez egyáltalán nem szükséges távérzékelőnek lenni.
Ha a távérzékelő azt a feladatot kapja, hogy „Írd le a következő cél információit: 1234/5678”, már másképpen fest a dolog. Ez az 1234/5678 karaktersor, az úgynevezett kód (kalibrációs kód)* takarja a célt, a távérzékelővel csakis ezt közlik. Más vonatkozó információt nem, azt sem, hogy élő emberről, állatról, építményről, eseményről, bármi másról legyen is szó a kód takarásában. Ebben az esetben már elő kell vennünk a távérzékelői képességet, akár velünk született, akár tanult képességről van szó.
A fentiekből kiderül, hogy egy távérzékelési vizsgálathoz legalább két résztvevő szükséges:
- a „tasker” – nevezzük itt megbízónak, aki szeretné megtudni egy cél információit, és elkészíti az erre vonatkozó kódot (ő nincs jelen a vizsgálatnál), valamint
- a távérzékelő – aki egy vizsgálat (ülés) során megállapítja ezeket az információkat, majd a kinyert adatokat átadja a megbízónak.
*Kalibrációs kód, gyakorló kód: gyakorlás, az érzékelési eredmények tökéletesítése céljára létrehozott kódok. További kifejezések magyarázatát lásd a Szómagyarázat oldalon.
Ki képes a távérzékelésre?
A távérzékelés, mint mentális folyamat alapvető (bár jelentősen elnyomott) emberi képesség. Ha ez velünk születetten bennünk van, nem kérdéses a dolog. Abban az esetben ha nem ennek a képességnek a birtokában és tudatában születtünk, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az emberi agy különféle állapotokban működik, mint például az ébrenlét vagy az alvás. A kettő között olyan tudati tartományok találhatók, amelyek elérésével lehetővé válik a világban létező dolgok, jelenségek, helyek, személyek, stb. információinak megismerése. A távérzékelő célja, hogy ebbe a tudatállapotba juttassa magát, ezáltal megismerve a kívánt cél információit. Ebbe az állapotba általában intro- vagy extrovertális meditációval jut el a távérzékelő. Ha tehát képesek vagyunk magunkat tudatosan meditatív állapotba hozni, akkor minden bizonnyal képesek vagyunk távérzékelés folyamat megvalósítására is.
Hogyan lesz valaki távérzékelő?
Ha az előbb említett dolgokra képesnek érezzük magunkat, az alapokkal máris rendelkezünk. Abban az esetben, ha az eddig olvasottak nem mondanak semmit, vagy ellenérzést váltanak ki belőlünk, inkább ne erőltessük tovább ezt az egészet. Ha megvalósíthatónak tűnnek a fent írtak, akkor – a bekezdés címében feltett kérdésre válaszolva – úgy lehet valaki távérzékelő, hogy elkezdi az érzékelést és rengeteget gyakorolja azt. Használja a módszert saját felelősségére!
Joe McMoneagle, amerikai távérzékelő így írta le a távérzékelő tevékenységének eredeményességi összetevőit:
„A távérzékelésben elérhető kitűnő eredmények ugyanannak köszönhetők, mint bármely más paranormális tevékenység esetében: 33% tehetség, 33% a szabályok megértése és 33% gyakorlás. Neked mindegyikben 25%-tól jobbnak kell lenned, hogy a távérzékelésben virtuóz legyél.”
A gyakorlás tehát mindennek az alapja, éppúgy, mint az élet egyéb területein. Egy remote viewing promóciós weboldal jelmondata például a „View every day!” (~Érzékelj minden nap). Nem véletlen ez a felhívás, köztudott, hogy az a testrész, képesség, tudás, készség, amelyet nem használnak, előbb-utóbb elkorcsosul, megkopik. Az emberek nagyobb többsége képes a távérzékelésre, de nem tudnak róla, így e képességük elkorcsosult. Megfelelő gyakorlással viszont ez is, mint minden más, feléleszthető.
Mit kell tennem, hogy kipróbáljam magam a távérzékelésben?
Önmagunkat kell rávezetnünk a dolgokra. A kis lépések taktikája ebben a folyamatban nagyon hasznos tud lenni. Gondoljunk a zongorára: egy-két dallamot, esetleg a Boci, boci tarka című dalt egy teljesen laikus is képes elpötyögni némi instrukciókat követően, de ahhoz, hogy a zongora művészévé váljon valaki, ahhoz az egyszerű érdeklődéstől azért több kell.
Ne készítsünk magunknak kódokat, annak semmi értelme nincsen, tulajdonképpen önbecsapás. Ne kérdezzünk vissza magunktól olyan célok információit, amelyeket mi magunk hoztunk létre.
Tanulmányozzunk megbízható kódokat. Honlapunk közel kétszáz, folyamatosan növekvő számú megbízható, nem zavaró, nem felkavaró vagy sértő kódot kínál több kategóriában az RV targets oldalon. A kódok visszajelzését jelentő képek azonnal a rendelkezésre állnak, azok a vizsgálat után a kódra kattintva nyomban megtekinthetők. Fontos a sorrend, a képek linkjeire kizárólag a vizsgálat elvégzése után kattintsunk!
Megállapításainkat, érzéseinket, benyomásainkat írjuk le egy darab papírra, hogy a cél eredeti képét megtekintve vissza tudjuk ellenőrizni érzékelésünk pontosságát.
Fontos része egy érzékelési folyamatnak, hogy utána a távérzékelő visszajelzést kapjon. A papírra vetett eredmény és a visszajelzés (fotó, leírás, stb.) alapján észrevételeket, megfigyeléseket tehet a távérzékelő az adott folyamattal kapcsolatban. Úgy is lehet mondani, hogy visszajelzés nélkül nem teljes értékű az érzékelési folyamat, hiszen nem tudjuk meg, hogy a céllal kapcsolatban melyik információ helyes, melyik helytelen, melyik szorul még finomításra, valamint, hogy egyáltalán helyes volt-e a módszer, amivel dolgoztunk.
Ez eddig rendben van, de mi a gyakorlat, hogyan csináljam?
Az alkalmazandó módszert saját magunknak kell kialakítanunk. Ha nem rögtön valamelyik kidolgozott protokoll alapján szeretnénk távérzékelni, akkor az egyik egyszerűen használható folyamat leírása itt olvasható. Alapelvek: fontos, hogy vonatkoztassunk el a külvilágtól, helyezzük magunkat kényelembe, majd megváltozott tudatállapotba. Ami mindegyikhez szükséges: önmagunk, egy zavartalan, nyugodt hely, sima fehér papír, ceruza.
Kiemelten fontos a távérzékelés megvalósításánál, hogy semmilyen „szer” hatása alatt ne álljunk. Értendő ez alatt a hangulatjavító-, kábító-, tudatmódosító-, gyógy- és egyéb, a tudat tisztaságát bármennyire is szennyező szerek használatának teljes körű mellőzése. A távérzékelés az ember egészséges alapállapotában működik a leghatékonyabban. Ez nem jelenti azt, hogy megfázva ne lehetne helyes eredményt elérni távérzékelésben, de akár egy kisebb egészségügyi zavar esetén sem a RV-érzékelés lefolytatása a legfontosabb ilyenkor.
Legalább ilyen fontos az étkezésre történő odafigyelés. Természetesen nincs szükség a távérzékelés gyakorlása miatt külön étrend kialakítására (bár érdemes megfontolni), de közvetlenül az ülések előtt azért kerüljük a nehéz, zsíros, fűszeres ételek fogyasztását. Lehetőleg ne együnk az ülések előtti órában, a túlterhelt gyomor elvonja az energiát ettől a folyamattól (is).
